Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

El Clásico	Diarra	2007.07.15. 10:37
A Real Madrid - Barcelona (Barcelona-Real Madrid) a futballtörténelem legnagyobb rangadójának tartják sokan. Lehet beszélni Milan-Inter, Manchester-Arsenal, River-Boca meccsrõl, de ezektõl nagyban különbözik a Real Madrid -Barcelona meccs. Nemcsak azért rivalizál egymással a két csapat, mert ezek a csapatok a legsikeresebbek a spanyol labdarúgásban, hanem más - történelmi - oka is van. Az Interpress magazin 2004. márciusában megjelentetett egy olyan cikket, hogy a A lelátókon folytatódik a polgárháború ebben leírja, hogy a Franco rezsim alatt mennyire elnyomták a Katalán népet és az egyetlen hely ahova mehettek - saját (Katalán) nyelvüket beszélni - az a Nou Camp stadion volt. Tehát a Barcelona és a Real Madrid keserû gyûlölettel viseltetik egymás iránt, amelynek gyökerei a történelemben és a politikában gyökereznek, bár mostanság ez az ellenségeskedés inkább a pénzrõl és a nyilvánosságról szól. A felállás és a propaganda az, ami ezt az ellentétet a világfutball egyik "legvonzóbb" részévé varázsolja, de mennyi maradt a régi versengésbõl? A Barcelona szurkolói mindig is úgy hitték, a Real Madrid szimbolizálja Franco tábornok rezsimjét, ami 1939 és 1975 között uralkodott Spanyolországon. A tiszta fehér csapat azért jön, hogy magát a diktátort reprezentálja és a katalánok arra használták a csapatok látogatásait, hogy kiadják dühüket a tartomány elnyomásáért. A madridisták cserében a kék-piros csíkosakban a szeparatista mozgalom vezéralakjait látták, teljesen ellentétes világnézettel. A Franco-évek vádemelésekkel voltak tele, rendbontásért, vesztegetésért és extrém partizán cselekedetekért, amik felütötték a fejüket mind a pályán, mind a pályán kívül, amikor a két gárda találkozott. A gyõztes fél mindig károgni fog és gúnyolódni, míg a vesztesek mindig azt fogják állítani, hogy a meccsek végeredményei már a kezdés elõtt eldõltek és még csak esélyük sem volt. Egy híres-neves esemény, ami valószínûleg még mindig fájó pont, az Alfredo Di Stefano átigazolása az "50-es években. Idõvel mindkét fél megvádolta a másikat kéz alatti üzletelésekkel. A katalánok még mindig azt állítják, a Madrid a politikai kapcsolatait használta arra, hogy megakadályozza az argentin sztárjátékos leigazolását, aki a hõsük, Kubala László mellett állt volna ki a Barca színeiben. A tények viszont más megvilágításba helyezik a történéseket. Di Stefano Kolumbiában a Millonarios csapatában játszott, ahol a szurkolók csodálták, míg a River Plate-nél volt nyilvántartásban. A spanyolországi turnén a Barcelona szemet vetett rá és rögtön felvette a kapcsolatot a Riverrel. A buenos aires-i csapat beleegyezett, hogy csatlakozhat a katalánokhoz, ha a Millonarios is beleegyezik. Ám a kolumbiai gárda dühös lett, hogy a River rábólintott az alkura és közölte, a focista sohasem hagyhatja el a klubot. A dühük akkor forrt igazán, amikor a Barca rábeszélte Di Stefanot, hogy hagyja el a venezuelai út alatt a csapatot és õ kijelentette, sohasem tér vissza Kolumbiába. Míg a Millonarios visszautasította, hogy bármilyen átigazolást megvitassanak ilyen körülmények között és a Barca visszautasította, hogy visszaadja õt, a Real Madrid megkereste és hatalmas summát ajánlott mind a Rivernek, mind a kolumbiaiaknak a szolgálataiért. Az elharapódzó küzdelem odáig vezetett, hogy a spanyol FA - aki mindkét spanyol klub mûködését felügyelte - salamoni döntést hozott, hogy a a játékos az 1953/54-es és az 1956/57-es szezont a Madridnál töltse, míg a Barcelona színeiben játsszon 1954/55-ben és 1957/58-ban. Ám a Barcelona elnökének, Marti Carretonak hirtelen lemondása káoszhoz vezetett a klubban és az ideiglenes vezetés törölte az alkut, és elengedték Di Stefanot, hogy aláírhasson a Madridnál. Az elsõ 5 Európa Kupa megnyeréséhez segítette a Realt, és egyike lett a világ legtiszteletreméltóbb játékosainak, vállvetve küzdve a hírhedt Puskás Ferenccel. Rendkívül kínos epizód volt ez a Barca számára, aki így engedett el egy igen tehetséges futballistát, hogy az a legádázabb ellenségükhöz csatlakozzon - a kormányzat beavatkozása nélkül. A Franco rezsim megszûntével a hasonló összeütközések ritkultak, ezt a rendszert Luis Figo változtatta meg, ahogy öt évvel ezelõtt egy olyan váltás mellett tette le a voksát, ami hûen másolta a Di Stefano-sztorit. Az után, hogy példakép lett a Camp Nouban, Figo egy világsztárhoz méltó fizetést akart kieszközölni, vagy pedig máshol keres boldogulást. Szóbeszédek szerint elõszerzõdést kötött a Reallal, hogy ha Florentino Pérez veszi át a klub vezetését, akkor Figo a fõvárosba költözik.A Barcelona nem hitte el, hogy ez megtörténhet, visszautasította a kérést, így 2000 júniusában a szóbeszéd szerint eljárva aláírta az új egyezséget az új Real elnökkel és leszerzõdött az Európa Kupa bajnokához. Ez a katalánokat durván sértette és hitetlenkedve figyelték az eseményeket, mikor ugyanaz év októberében immár a fehérek színeiben lépett pályára a Nou Camp-ben. A játéknak extra keretet adott a katalán sajtó, aki ebbõl igen nagy szenzációt csinált, Júdásnak kikiáltva és bátorítva a klub szurkolóit, hogy részesítsék õt "különleges" üdvözlésben. Rakéták, lövedékek zúgtak le a sorok közül minden egyes alkalommal, amikor a partvonalat meg merte közelíteni, miközben egyre hangosabb volt a zaj, táblákon kérdõjelezték meg a moralitását, jelezték véleményüket a származásáról, kapzsiságáról. Kegyetlen játékká vált. A Barcelona nyert 2-0-ra. A Barcelonának muszáj gyûlölnie a Madridot, míg a Realnak éppúgy gyûlölnie kell a katalán gárdát. Az érdeklõdés, a bevétel, a nyilvánosság az, ami minden megmozdulással, minden szóval a másik felé kreál egy igazán izgalmas légkört a világfutball legnagyobb klubjaiból kettõ között az elsõségért vívott harcban. Magát a játékot milliók követik figyelemmel, nem csupán Spanyolországban, hanem szerte a világon, a szurkolók által a másik klubot becsmérelve tüzelõdik fel a hangulat és minden egyes találkozó elõtt újrarajzolják a csatavonalakat. Franco távoztával Catalunya nagyobb autonómiát élvez, mint Észak-Írország, Skócia vagy épp Korzika, ám a kormányzat olyasféle hatalommal és pénzügyi kontrollal rendelkezik, amivel néhány európai kormány sohasem fog. Vannak, akik Catalunyat különálló országként szeretnék látni, míg mások azt akarják, hogy teljesen spanyol kontroll alá kerüljön. Ám egyikük sem akarja, hogy a belátható jövõben az ellenségeskedés a két fél között megszûnjék. A vezetõk, a játékosok, a sajtó és leginkább a szurkolók épp annyira igénylik egymást, mint ahogy a spanyol futball igényli õket. Harcolni és szítani a tüzet. Ismét fokozódik a hangulat a következõ pár hétben és amikor a két csapat befut a pályára, kemény csata lesz és megmutatják a világnak, ki is a legjobb. Talán remélhetünk néhány újabb történelmi góltA legnagyobb arányú különbség a két csapat között az egy Spanyol kupameccsen volt 11-0-ra nyert a Real Madrid, amely különös körülmények között zajlott. Az akkori játékosok elmondása szerint ugyanis a bíró elcsalta a meccset. A félidõben nem akartak kimenni a játékosok erre hivatkozva de a Madridi rendõrfõkapitány bement a játékosok öltözõjébe és azt mondta, hogy ha nem mennek ki akkor mindannyijukat letartóztatja, ezért kénytelenek voltak kimenni és a bíró jóvoltából 11-0-s vereséget szenvedni. A 94/95-ös bajnokságban a Real Madrid 5-0-ra verte a Barcelonát a Santiago Bernabeuban 1 évvel elõtte pedig a Barcelona verte 5-0-ra a Real Madridot a Nou Campban. A 2003-2004-es bajnokságban a Nou Campban l -2-re gyõzött a Real Madrid csapata. Akkor a két brazil góljával nyert a Real, Ronaldo és Roberto Carlos lõtte azokat. 20 év után tudott nyerni a Real Madrid a Nou Campban bajnoki meccsen. Aztán a Bernabeubeli visszavágón már a Barcelona csapata gyõzött 1-2-re. A legutóbbi bajnokságban a 2004-2005-ös szezonban, elsõnek a Nou Camp stadionban rendezték a mérkõzést ahol 3-0-ra kiütötte a Barca a Realt, alighanem a Barca szurkolók számára az volt az év meccse. A visszavágón pedig 4-2-re nyert a királyi klub. Idén a Santiago Bernabeuban találkozott elõször egymással a két csapat, ahol a Real Madrid - az elõzõ évhez hasonlóan - csúnya vereségbe futott bele, ugyanis Eto'o és Ronaldinho két góljával 0-3-ra verték a Katalánok a fõvárosiakat. A meccsen a Real Madrid szurkolói felállva tapsolták meg Ronaldinho és társai remek produkcióját.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk